1.rész~

-Kicsiiiim!!-hallom lentről anyukám hangját.- El fogsz késni, ha nem kelsz fel most!-még mindig kiabál. Nem tudom megérteni, hogy anyám, hogy tud kora reggel üvöltözni. Azt hiszem ez örök rejtély marad.
Felülök a hatalmas ágyamban, majd szép lassan ki is mászok belőle, amint leteszem meztelen lábamat a padlóra úgy érzem megfagyok. Nagyot ásítok, közben odasétálok a szekrényemhez. Indulhat a (minimum) fél órás megfelelő ruha keresés. Végül egy fekete csőszárút, keresztes pólóval és néhány kiegészítő mellett döntöttem. Miután végzek az öltözködéssel, összepakolom a táskám. Öhm...milyen óráim lesznek?
-Hümmm...tesim van, de a tesicuccom a suliban. Na jó..-elindulok, hogy megnézzem az órarendemet.- Gazdasági, infó, tesi, német, matek, ének.-motyogom.
-Carla, én elindultam dolgozni.-nyit be anyám.
-Rendben.-kapom a hátamra a táskám és megyek utána. Levágom a konyhában az egyik székre a cuccom és kikísérem anyut.
-Szia anya! Vigyázz magadra és jó munkát!-adok neki két gyors puszit.
-Szia kicsim! Jó tanulást!-indul a kocsijához.
-A tanulás már, hogy lehetne jó!?-kérdezem magamtól a konyha felé lépdelve.
A konyhába érve csinálok magamnak reggelit, és az iskolába is pár szendvicset. Elpakolom a kajámat, és teszek be mellé egy almát, majd nekiállok reggelizni. Gyors kaja után felveszem a kabátomat, fogom a cuccom és elindulok a buszmegállóba. Hál' istennek nincs messze, szóval nem sietek.

*suliban*

Mikor beérek, már az osztály fele bent 'rosszalkodik'. Leülök a helyemre, előveszem azt a könyvet, amit éppen olvasok, ami jelen esetben az Iron King. Eszméletlen jó könyv. Már másodjára olvasom, de még mindig nem untam meg.
-Reggelt!-lép be az osztály leghelyesebbje, Mark, mire én ránézek és halkan köszöntöm én is, hogy ne tűnjek bunkónak. Elsétál mellettem és csak egy lesajnáló pillantást kapok. Na vajon miért? Könyvet olvasok...Hogy merészelem? Ahh. Hagyjuk is, nem ismer még.
-Hah, jó reggelt!-zuhan le a mellettem lévő székre Nita.-Idáig rohantam, hogy ne késsek el.-liheg.
-Reggelt.-röhögöm ki.- Hát azt látom.-mosolygok rá.- Hé!
-Igen?-néz rám értetlenül.
-Mi az, hogy nem akartál késni? Te vagy a késések királynője.
-Túl sok késésem van, szóval...na érted, nem?
-De.-mosolygok.- Amúgy mizu?
-Áhh, mi lenne? Semmi érdekes.-borul a padra.-Veled?
-Úgyszint. Amúgy...Mark téged néz.-súgom neki.
-He?-kapja az említett személy felé a tekintetét, mire ő elfordul.-Miért nem hagy már békén?-fejeli a padot.
-Ez most kérdés volt?-nézek rá.
-Hátha figyelted volna a hangleejtést, akkor rájönnél, hogy igen, kérdés volt.
-Nyughass már.-röhögünk együtt. Hirtelen valami éles, vinnyogó hangot hallunk, mire mindketten odakapjuk a feljünket. Az osztály kurvája. Remek.
-Milyen mocskos ez az osztály.-fordul körbe.- Fel kéne szedni a szemetet.-néz rá egyenesen Nitára.
-Gyere és próbáld meg!- tárja szét a kezét Nita, mire az osztályban hangos 'húúú'-zás kezdődik.
-Csak összepiszkolnád a kezét.-mondom irónikusan.
-Hah, megszólalt a seggnyaló.-forgatja szemét Sophia. (Igen így hívják az osztály kurváját.)
-Jobb beszólást nem találtál?- kérdezi tőle Nita.
-Argh...-fújtat Sophia és távozik a teremből, mire Nita hatalmas tapsvihart kap az osztálytól.
-Hát ezt nem nehéz kikészíteni.-vigyorog gonoszan.
-Tudjuk.-mondom majd olvasok tovább.
-Mi az első óránk?
-Neked angol, nekem német.
.Köszi.
-Nömö. Amúgy nem kéne menned, mert 5 perc múlva csöngetnek?
-Fuck. Mentem, pá.
-Szia.-nézek utána.

Prológus~

És megint.
Egy unalmas hétnek nézünk elébe, unalmas reggelekkel, unalmas délutánokkal, unalmas estékkel..szóval minden unalmas.
Az én életem maga az unalom. Hogy miért? Lássuk csak, hogy mivel töltöm egy napomat:
-megszólal az ébresztő és felkelek
-elmegyek fogat mosni, felöltözni, szóval készülődni az iskolába
-reggelizek (ha persze jut rá idő..)
-megcsinálom a kajámat, amit az iskolába viszek, persze ezt is csak akkor, ha van kedvem és időm is rá
-kimegyek a buszomhoz és go iskola
-beérek a suliba """"tanulás""""", általában olvasni szoktam órákon..van is miatta egy pár figyelmeztetőm (azért kérlek ne dobjatok fel az ősöknek)
...stb. Na jó a sorolást is mellőzőm, mert még az is unalmas.
Ja, amúgy Carla Smith vagyok, és 17 éves. Igen 17 évesen unalmas életet élek. Ne kérdezzétek, én se tudom a választ, hogy miért. Magánsuliba járok, amivel ugyebár elárulom, hogy jó tanuló vagyok. Két igaz barátnőm van akikre számíthatok, Nita és Merien. Nita...Általános iskola óta ismerjük egymást, és igen, elmondhatjuk, hogy ez egy igaz barátság. Tudjátok miért? Napi rendszerrel összeveszünk, DE valahogy mindig megoldódnak maguktól vagy a mi akaratunktól a dolgok. Olyanokon veszünk össze, hogy én már megint elmondtam valakinek valamit amit nem szabadott volna. Igen, elég gyakran kicsúsznak dolgok a számon. Még azon is összetudunk veszni, hogy milyen csokit vegyünk, persze ezeknek a dolgoknak általában röhögés a vége. A lényeg, hogy mindig itt vagyunk egymásnak. Mellesleg Nita általános után, ahol csak évfolyamtársak voltunk, az osztálytársam lett, SŐT a padtársam is egyben. Hümm...Merien általánosban az osztálytársam volt és mindig együtt töltöttük a szüneteket, legyen ez őszi meg ilyenek, vagy simán csak a tanítási órák közti szünetek. Sajnos Merien művészeti suliba ment én meg közgázba, szóval a kilencediket azt már külön utakon indítottuk. Igaz, amikor tudunk suli után talizunk, vagy csak átmegyek hozzá hétvégén és bepótoljuk a külön töltött időt. Oké...amikor mi egy szobában vagyunk Meriennel az egész világ hülyét kap. És ezt értsétek szószerint. Hogy miért? Azért, mert akkor eszeveszettül hülyék vagyunk és így csinálunk képeket, azért is mert amikor twitcamozunk vagy csak skypeolunk egy ismerőssel, vagy akár vidiválaszt adunk askon, akkor olyanokat csinálunk, hogy HŰ.
Hát igen, ez az én két legjobb barátnőm. Mindkettő hülye, de így szeretem őket. (Talán Merien hülyébb, mint Nita. Igazándiból teljesen biztosra veszem ezt a tényt.)



Oké nagy nehezen sikerült összehozni a kinézetet, Kincsőnek hála.xD <3 Köszi Kincső:3 

Remélem, ha majd több rész lesz fent akkor elnyeri tetszéseteket a blog.:S